Sziaaaaa!

Ebből a kis blogból megtudhatod, hogy hogyan indult el a — mostmár robotika jellegű — szakkörünk. És, hogy hogy juttatjuk el a kis tanulókat onnéttól, hogy alig tudnak valamit az informatikáról, — egy mérnöki projekt lefutásáról pedig aztán még kevesebbet — odáig, hogy a saját tervezésű robotkarjukon dolgozzanak.

Jó szórakozást!

Na de, hogy is kezdődött az egész? Még végzős gimnazista voltam (Csongi) és mint mindenkinek nekem is kötelező volt 50 óra önkéntes munkát végezzek ahhoz, hogy leérettségizhessek. És hát finoman szólva sem álltam jól. Szóval azt találtam ki, hogy ha kötelező a közösségi munka, akkor már csinálok valami olyat ami talán hasznos is és én is élvezem!

Magam köré gyűjtöttem egy pár lelkes gyereket. Akik belelkesedtek, hogy 3D-s tervezést fognak tanulni.

Az Onshape nevű tervezőprogramra esett a választásom, mivel ez ingyenes volt, viszonylag egyszerű elkezdeni megtanulni, és felhő alapú. (Ezt a programot tudom neked is javasolni, ha kezdő vagy ilyen területen) Előzsör nagyon egyszerű kis 2D-s rajzolásokkal kezdtünk. Megtanítottam a srácoknak a az alapvető eszközöket, hogy egy 2D-s tervet tudjanak készítani. Ezután elsajátították a 3D-s tervezés alapvető trükkjeit és eszközeit.

Ekkor már beindult a kis diákok fantáziája, és többször mutogatták, hogy miket terveztek otthon. Jó érzés volt látni, hogy sajátjuknak érezték ezt a tudást, és szerették is csinálni. Ezután már kicsit komplikáltabb feladatokat adtam nekik. Lassan elértünk oda, hogy már eleget tudtak ahhoz, hogy belekzdjünk egy nagyobb volumenú projektbe. És így is tettünk…

Arra gondoltam, hogy ne csak 3D tervezést, és nyomtatást lássanak. Legyen egy kis elektronika is. Meg amúgy is ezek a projektek sokszor látványosabbak. Szóval azzal az ötlettel hozakodtam elő, hogy csináljunk egy kis robotkart. Eőször kicsit furán néztek rám, de aztán belementek. Egy táblára rajzolgattunk, ötleteltünk, hogy mit tudjon a robotkar, hol és mennyi csukló legyen stb. Ezután összeválogattam nekik az elektronikát mivel ahhoz nem nagyon értettek még (és sajnos én sem eléggé…). És elkezdtük a tervezgetést.

Először az alapvető felépítésére csináltak a srácok egy 3Ds vázat, ezt közben hozzáigazították a főbb elektronikai alkatrézekhez. Na persze amit itt egy mondatban leírtam azért nem volt ilyen gyors a valóságban. Végül temérdeknyi prototípus után lassan összeállt a 3D nyomtatott kar “váza”.

És közben az elektorinkával is el kellett kezdeni foglalkozni. A robotkar “agyaként” egy Arduino Uno-t használunk. Itt segítségünkre jött, hogy a heti rendszerességü szakkörök tartását idén Attila vette át, aki C++ programozást tanít a gyerekeknek.

És igen, az elektronikával még vannak gondjaink… Nem akartam eredetileg, hogy sokba kerüljenek az alkatrészek, ezért szervó helyett kis és sajnos túl gyenge léptető motorokat vásároltattam. Valószínűleg ez nem volt egy túl bölcs döntés 😅. Ez történt. A fejlesztés/építés mindig egy kicsit rögös út.

Most ott állunk, hogy Attilával erősebb szervókat vettünk, és az elektronika egy részét már összeraktuk. Idáig szépen működnek a dolgok. Remélhetőleg hamarosan működésre bírjuk a teljes kart és utána a srácokkal is befelyezzük a projektet!